Kikötő

A kikötők a hajók számára nyújtanak menedéket.
Ez a kikötő a gondolatok számára jött létre, hogy ne vesszenek el és hírét vigyék életünknek.
A magam gondolatait, korábban írt cikkeket, verseket, mindenféle kis történeteket már lehorgonyoztam ide, a gondolatok kikötőjébe.
Egy kikötő azonban csak akkor válik valódi kikötővé, ha több hajó is kiköthet benne a saját gondolataival, történeteivel.
Egy hajó már horgonyt vetett, jöjjön a többi is!
Küldd el az írásodat Te is!

érdekel

Bemutatkozás helyett…

Azt hiszem, erre a legalkalmasabb, ha elolvassátok az itteni írásokat.
Rajtuk keresztül betekinthettek életem történéseibe és megismerhetővé válik egy belső világ, amit talán nevezhetnék lelkiségnek is.
A gondolat megjelenése nem pusztán írásbeli kifejeződés. Fontos, ahogyan megfogalmazódik, mennyire válik érthetővé, érdekessé, empatikussá. Akár festményeken az ecset és a színek használata, az írásban megfogalmazott gondolatok is mindig más hangulatot és érzéseket tárnak az olvasó elé.
Ha pontosan és őszintén fogalmazunk, lelkünk mélyéből jönnek a gondolatok, akkor megismerhető minden, ami saját önnönvalónkat jelenti.
Egy tartalmas és őszinte írás többet ér, mint sok szépen megfogalmazott bemutatkozás. Ezért is gondolom, hogy beszéljenek helyettem az írások.
Ha magamat kéne bemutatni, nem is tudom honnan kéne kezdenem. A nyiladozó kisgyerektől, vagy a világot egyáltalán nem megváltani akaró kamasztól, aki csak egy kis helyet és elismerést szeretne magának a felnőttek világában, azzal a reménnyel, hogy majd megállja a helyét az életben? Vagy későbbről, amikor felnőttként megtapasztaltam a vad szelek és hullámok erejét, a lent és fent örök körforgását, miképpen alakítják életem menetét? De beszélhetnék az egóval vívott kiapadhatatlan csatáimról is, ahol a sok önismereti tréning szinte semmit sem ér.
Bármit is mondanék, elárulják majd az itt olvasható írásaim.

Egy férfi csukott szemmel ül a padon
Régi asztalon egy öreg írógép és kávéscsésze fekszik

Sok emberben sokféle valóság létezik. A szerencse az, hogy a valóság nem ismeri az embereket.

A gondolatok képpé formálódnak, a képek gondolatokat szülnek

Amikor kisgyerekként meséket hallgattam, azt gondoltam, hogy azok igazak. A valóság és a mesevilág képei összemosódtak.
Később, lefekvés után amíg nem aludtam el kibővítettem a meséket saját történetekkel. Másnap elő is adtam a reggeli készülődés alatt, igaz, alig figyeltek rám.
Voltaképpen, ma is ezt teszem, csak a meséket felváltotta a jelen valósága, életünk történéseinek képei, amelyek gondolatokat ébresztenek és történetté formálódnak az írásokban.

Régóta az írás segít, hogy medrébe tereljem szétfolyó gondolataimat

Ha csak úgy ülök és merengek, de akár munka közben, vagy előadáson veszek részt és ezrével jönnek a gondolatok, akkor azok, mint áradáskor a patak vize szétfolynak. Kiragadva és leírva egy témát azonban medrében tarthatom a zabolátlan gondolatokat.

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

Scroll to Top