2016 nyarán, egy Szent Iván-éji tűztáncnál elvarázsoltak a fehér ruhába öltözött táncosok, akik a sámándobok ütemére egyre jobban átadták magukat a zene ritmusára, szinte önkívületig ismételve ugyanazokat a mozdulatokat. Indián lány (2016. június) Szikrát pattant lángostorával Jovános tüze,Máglyafényben holdleányok táncolnak körbe,Éj selyme csillagporából fátylat önt testükre. Indián lány, még nem ismerlek,Mégis szívem rég érez téged,A […]
A karácsonyt nem lehet nem szeretni. Ahogyan a múlt karácsonyait sem. Változik a hely, az idő, a személyek. Vannak akik sosem lesznek a karácsonyaink részesei, pedig azt hittük, mindig így lesz, egyik a másik után. És ami maradt, az emlék csupán. Emlékszem, amikor sok hó esett és kinéztem az esti ablakon, az utcai lámpa fénye
Néha, amikor jeleket vársz a sorstól és nem érkezik, szomorú leszel és csodálkozol. Miért van ez? Hiszen, Te eltökélted magad, hogy ha kell változtatsz, kimozdulsz a megszokásból, mert van valami ott bent, ami nem hagy nyugodni. Lázadni próbálsz, de Te magad fogod elnyomni a saját lázadásod, mert elképzelsz valamit, amit jelnek szeretnél látni, de jól
Októberben ütött be a mennykő. A veszekedés-ciklonok folyamatosan alakultak ki az év folyamán, de októberben tájfunná erősödtek, és egyszer csak bekövetkezett az a pillanat, amikor a kis bőrönd után a nagy is előkerült, eltüntetve a ruhásszekrényem tartalmát, majd sűrű ajtócsapkodások és kemény szócsaták zárótüze mellett hamarosan a kocsim csomagtartójából néztek kifelé, én meg zakatoló aggyal
Erősen és határozottan a legkevésbé sem gondoltam rá, hogy bárkit is példaképnek tekintsek. De amikor hitehagyottá váltam és gyengének éreztem magam, mentőövként szolgált mindazok példája, akik megjárták már ezt az utat. A hatéves Lajcsika mit sem tudott arról, hogy példaképként áll az iskolaudvar tanévzáró ünnepségén. Bennem is csak akkor világosodott meg ez a felismerés, amikor édesanyám
Lajcsika és Nemecsek Elolvasom »
A piacon érdekes találkozásnak voltam szemtanúja. Előttem ment egy édesanya, hordozókendőbe bugyolálva vitte legkisebb gyermekét, míg a másik kettő, olyan négy-öt év körüliek, kézen fogva mellette botladoztak. Megálltak a savanyúságokat árusító fejkendős néni előtt káposztát venni. Mosolyogva köszöntek egymásnak, és Ilcsi mama nyomban megmerítette poharát a káposzta savanykás levében, hogy megkínálja a két nagyobb gyerkőcöt.
Ha az ember már fut egy ideje − na nem profiként, csak úgy magának, kedvtelésből, a jó érzésért, hol a zöldben, hol a lakótelepen, hol egy jó kis utcai futóversenyen −, akkor elkezd valami motoszkálni a fejében. Ez a valami nem hagyja egészen addig, amíg meg nem fogalmazódik benne, hogy „én maratont akarok futni”. Persze, ehhez
Nálam a versek akkor születnek, amikor az életemben bekövetkezik egy mélypont, vagy éppen valami nagy boldogság ér. Szomorúság, bánat, fájdalom, csalódás, kiábrándultság múzsák lesznek a nehéz időszakban, ahogy a szerelem és a boldogság is amikor eljön az ő idejük.Nem tartom magam költőnek, sőt! Mégis, amikor az előbb említett események bekövetkeznek, akkor azt érzem jobban bele
Mélység és magasság Elolvasom »
Delila kérdezi Sámsontól, „Hogyan mondhatod: „Szeretlek téged”, ha a szíved nincs velem?” Elgondolkodtató kérdés. Vajon, mi rejtőzhet a szívben, ha ennyire fontos? Miért mondjuk olyan sokszor, hogy szívből kívánunk valamit? Azt hiszem, van rá válasz: a tiszta énünk. A legbelső, kezdetektől velünk levő lélek, amelyet elfednek az idők során rárakodott álarcaink. Isteni tisztaság, amely Istentől
2015 nem a legfényesebb időszaka volt az életemnek. Válás, egyedüllét, útkeresés… Munkába meneküléssel próbáltam túl lenni a nehézségeken. Ez maradt az egyetlen fix pont az életemben. A „32 gyertya” és az „Átkozott lettem” ennek az időszaknak a hangulatát tükrözi. 32 házasságban eltöltött esztendő elsiratása és a magamra szórt átok keserű pillanatai ezek. Önvád az elkövetett
