32 mécses világít az asztalon felülről nézve

32 gyertya

2015 nem a legfényesebb időszaka volt az életemnek. Válás, egyedüllét, útkeresés… Munkába meneküléssel próbáltam túl lenni a nehézségeken. Ez maradt az egyetlen fix pont az életemben. A „32 gyertya” és az „Átkozott lettem” ennek az időszaknak a hangulatát tükrözi. 32 házasságban eltöltött esztendő elsiratása és a magamra szórt átok keserű pillanatai ezek. Önvád az elkövetett hibákért és lelkiismeretfurdalás, hogy nem sikerült orvosolni a hibákat, amíg lehetett volna. A lelki fájdalom irtózatossá vált, a magány hirtelen szakadt rám. Folyton a múltban jártam, a régi emlékek közt lépkedtek a gondolataim. Visszazuhanva a jelenbe arra kerestem a választ, mit tehetnék még, hogy ez ne így legyen, de ahogy az idő lassan haladt előre, látnom kellett, hogy ez a változás állandó lesz az életemben. Fordulópont, ahogyan mondani szokták.
Most visszaemlékezve, nem is nagyon tudtam összeszedni magam abban az évben. Próbáltam új kapcsolat felé fordulni, de sikertelenül. Hiába, a gyász folyamata nem megkerülhető, ha a könny órái eljönnek.
Igazán hálás lehetek testvéremnek, barátoknak, akik segíteni próbáltak a nehéz hónapok alatt és utána is.

32 gyertya

(2015. május)

32 gyertya az asztalon,
Évek égnek a lángjukon,
Bágyadt remegése múltnak,
Viaszpercek így olvadnak.

Messze lett álmaink tengere,
Vágyaink szele nem lengi be,
Szerelem vitorlája árbóctalan,
Hasadt, tépett vászna varratlan.

32 gyertya az asztalon,
Évek égnek a lángjukon,
Sápadt fényük körbejár,
Fényes utam végére jár.

Átkozott lettem

(2015. augusztus)

Átkozott lettem, mert lázadni mertem,
A közönnyel tovább nem meneteltem,
Akit szerettem, kezét elengedtem,
Utamnak az ismeretlent tekintettem.

Boldogság, vágyaim kék madara
Máshol jár, már nem jön haza.
Hiú ábránd láncán tart fogva,
Múltat feledve, magamnak hazudva.

Bűnhődőm, lelkem nehézzé vált,
Szótlan magány társamnak állt.
A szeretet koldusa lettem, adjatok!
Alamizsnát kéregetek, ha kapok.

Keserű lett, ami édes volt nekem,
Becsaptam lelkem, átkozott lettem,
Útravaló lett a dermesztő magány,
Istent tisztelve lettem pogány.

A fenti két vers a „Mélység és magasság” bejegyzésben említett mélyponton születtek, 32 év házasság végén, egy útkeresés kezdetén… Fél emberöltőt eltölteni egy kapcsolatban nagyon meghatározó állapot és fájdalmas az elengedés, a szétválás és az elindulás valami ismeretlen felé.
0 0 szavazatok
Post értékelése
Feliratkozás
Értesítés
guest
0 Hozzászólás
Újabb
Régebbi Legtöbb szavazat
Beépített visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése
Scroll to Top
0
Kíváncsi lennék a gondolataitokra, kommenteljetek.!x