2016 nyarán, egy Szent Iván-éji tűztáncnál elvarázsoltak a fehér ruhába öltözött táncosok, akik a sámándobok ütemére egyre jobban átadták magukat a zene ritmusára, szinte önkívületig ismételve ugyanazokat a mozdulatokat.
Indián lány
(2016. június)
Szikrát pattant lángostorával Jovános tüze,
Máglyafényben holdleányok táncolnak körbe,
Éj selyme csillagporából fátylat önt testükre.
Indián lány, még nem ismerlek,
Mégis szívem rég érez téged,
A táncod igézetem lesz végleg.
Melyik vagy a sok közül? Nem tudom,
Bennem rejtezik egy régi ködös álom,
Vajon tűztánccal érkezik kire vágyom?
Eljő a pillanat, mit az ősök előre láttak,
Most életre kelhet a rejtett varázslat,
Aja tüzében a sorslelkek találkoznak.
Vágyom kezed simogató ölelésére,
Gondos, otthont teremtő melegére,
Gúnyám letéve jutok utam végére.
Légy Aja tüzének királynője,
Szerelem égi megtestesítője,
Földanyánk Szent Asszonya!
Lelkünk még őrzi a remény virágát,
Tárd ki hát, szíved dacos kapuját,
Átadhassam a lánykérő bokrétát.
Fölém hajolsz, hajad arcomhoz ér,
Elrejti mosolyod, más ne lássa még,
Enyém legyen, nekem szánta az ég.
Héja-héja-hó, dobbanó lábak körbe érnek,
Dobok ritmusa a magas Égbe löknek,
A máglya fényében az utak összeérnek.
