Legyünk empatikusak! – hallom sokszor. Például múltkor a villamoson empatikusan arrébb húzódtam, amikor egy huszonéves lány éppen indulatosan mesélni kezdte a társainak, hogy miért húzták meg a vizsgán, pedig rendesen felkészült. Tudta a lelkem, csak nem hagyta a tanár, hogy jobban kifejtse a témát. Nem kerülhettem ki, hogy ne próbáljam empatikusan beleélni magam a lány helyzetébe, […]
Egy régi fényképet nézek. Kis, konok, szigorú arc néz vissza rám. A fiam. Úgy ötéves lehetett, a kép az óvodában készült sok évvel ezelőtt, még abban az időszakban, amikor este, ha nem értem haza időben, megszólalt a telefonom, és egy egyáltalán nem álmos hang azt kérdezte: ‘Miko jözs má hazsa, papa?’ Ugyanis lefekvés előtt szokásunk
Apák, fiúk, kavicsok Elolvasom »
Az értekezlet már fél órája elkezdődött. Álltam az ajtó mellett zsebre dugott kézzel, az újonnan kinevezett főnök szemét figyelve, szinte szuggerálva, hogy találkozzon a tekintete az enyémmel.A téma az átszervezés, az előttünk álló feladatokhoz való korszerűbb alkalmazkodás és természetesen az ezzel együtt járó létszámleépítés és személycserék. A kisfőnököm és a projektmenedzser már kirúgva. Most néhány
A vízfolyás kiszélesedő ágán, egy jókora kőszirten arcomat kezembe temetve ülök. Szeretnék eggyé válni a környezetemmel, kizárni a világ összes gondját és baját, elmém örökös háborúját a gondolataimmal. Jó a csendben lenni. Tőlem nem túl messze az alpesi hegyi patak vize zuhataggá változva ömlik tovább az alsóbb sziklák lépcsőzetesen elhelyezkedő szintjei felé. Páracseppek emelkednek a
